Sík Sándor rendkívül tevékeny életét úgy jellemezhetjük, mint aki egy
személyben volt piarista szerzetes, szépíró, irodalomtudós, kiváló pedagógus,
műfordító, cserkészvezető és a katolikus költészet megújítója. Életét
végigkísérte a piaristák szellemisége, tanulmányait és - tartományfőnökként -
munkáját is a rendnek szentelte. Dolgozott a magyar irodalom professzoraként
Szegeden, segédszerkesztőként az Élet című folyóiratnál és főszerkesztőként a
Vigiliánál. Az I. világháború idején egy évet töltött lelkipásztorként a
doberdói harctéren, melynek során a menekülést és bujkálást is meg kellett
tapasztalnia. A harcok iszonyata, rémülete, bizonytalansága éppúgy része lett
költeményeinek, mint a buzdító, szüntelenül remélő, boldog örvendezés, mely
mélyen gyökerező hitének legszebb megnyilvánulása. Jelen kötetünk Sík Sándor
hazafias lelkületének, mély keresztény hitének, a magyarságot érintő történelmi
eseményeknek, a magyar megmaradásnak és miként Baróti Dezső találóan
megfogalmazta, a költő szeplőtlen hazaszeretetének állít emléket.