Az Árpád-ház a kereszténység felvétele után háromszáz évig uralkodott
Magyarországon: Szent István 1000 körül történt megkoronázásától 1301-ig, III.
András haláláig. A művészet történetében háromszáz év nagyon is hosszú idő
ahhoz, hogy egységes stíluskorszakkal számolhassunk, de több érv szól mégis
amellett, hogy ezt a magyar történetírásban és művészettörténetben hagyományos
korszakot tekintsük a középkori magyar ötvösség története első szakaszának is. A
megmaradt emlékek nagy része összefügg az Árpádokkal: királyi jelvények és
királyi megrendelők számára készült tárgyak vagy az ereklyetisztelet olyan
emlékei, melyek az uralkodói reprezentációhoz kapcsolódnak, s végül királyi
pecsétek. A másik szempont, ami az egységes tárgyalást biztosítja, az, hogy az
Árpádok kora nagyjában egybeesik a román művészet történetével Magyarországon.
Ekkor alakult ki pre-román Ottó-kori, itáliai, bizánci, honfoglalás kori magyar
és helyi előzmények ötvöződéséből, ekkor következnek el tevékeny és gazdag
korszakai a pécsi és esztergomi centrumok kisugárzásában és kései virágzása a
XIII. század derekán, a jáki építőműhely tevékenységével.