Atilla udvarában ? ahogy arra több szerző is rámutatott már ? a lakomáknak
nemcsak hétköznapi jelentésük és jelentőségük volt. ?A vendégbarátság és az
ünnep a birodalom összetartásának politikai eszköze lett. A kölcsönös szeretet
és hűség erősebb köteléknek bizonyult bármilyen merev előírásnál.? (F. Altheimra
hivatkozva Sergius Golowin, 114. o.) Én inkább úgy fogalmaznám: Atilla lakomái
szakrális töltésű, mégpedig igen magas fokú szentséggel telített szertartási
alkalmak voltak. Ezért lehetünk biztosak abban, hogy amennyiben az ő asztalán
már ott szerepeltek a könyvünkben leírt és méltatott edények, akkor a lehető
legjobb helyre, a legméltóbb környezetbe kerültek. De azt is biztosra vehetjük,
hogy a rajtuk lévő képi üzenetekből semmit sem ?értett félre? a ház ura. Pedig
mint látni fogjuk, elképesztően és megrendítően magas szintű világismeret
letéteményesei, egyszersmind készséges közlői ezek az aranyba kalapált üzenetek.
De most már legyen elég a bevezetésből. Fiatalodjunk vissza úgy harminc-negyven
évet! ... Becsöngettek. Lássuk-halljuk, hogyan is fest ?A mindenség képe egy
aranykancsón?. (idézet a könyvből)