ÖSSZEFOGLALÁS. Áttekintésünk után összegezhetjük az eredményeket. A
nyelvjellemző elmésségekből indultunk ki. Ezek gyakran fel-felsziporkáznak, de
mint nyelvünk alkatáról szóló értekezésében (Mi a magyar? 193) Zsirai Miklós
kimutatta, annyira a nemzeti érzékenységhez, ízléshez, elfogultsághoz, vagy
esztétikai eszményhez igazodnak, hogy a tárgyilagos kritika előtt nem igen
állják meg a helyüket. De azért előfordul, hogy az elevenre tapintanak. A
tudományos igénnyel fellépő munkák sem mennek sokkal többre. Szembesíthetünk
nyelveket, megállapíthatunk bizonyos egyéni sajátságokat, jellegzetességeket,
szert tehetünk több-kevesebb részlettanulságra, de sohasem szabad
megfeledkeznünk arról, hogy ingoványos talajon járunk, mert hiányzik az abszolút
összehasonlítási alap, a zsinórmérték, továbbá, mert a kutató szempontjából,
szakismereteiből, egyéniségéből adódó megkötöttségek mindig kiküszöbölhetetlenek
maradnak... Tartalom I. RÉSZ. Néhány előítélet. Az értékelés. Nyelv és lélek.
Roma militans. Roma rustica. Veriloquium. Józanság, költőietlenség? Italum
acetum. Mégegyszer: nyelv és lélek 5-38 II. RÉSZ. A Ťrégiť nyelv. A törvények
nyelve. Cato. Plautus. Ennius. Lucretius. Cicero. Caesar. Augustus. Maecenas.
Vergilius. Horatius. Livius. Seneca. Tacitus. Apuleius 39-93 ÖSSZEFOGLALÁS 94