? Igazán bűbájosak a bakfisok ? mormolta szórakozottan Gabriel, vállalva a
vértanúságot. Ha nem szereti a gyermekeket ? szólt közbe az özvegy ?, miért
vállalja a nevelésüket? ? Ez meglehetősen hosszú történet ? mondotta Gabriel. ?
Mesélje el ? nógatta a hölgy. ? Köszönöm ? hárította el a mesét Zazie ?, már
hallottam. ? De én nem ? szögezte le a hölgy. Arra meg szarunk. Na, bácsi, mi a
válasz? ? Mondtam már, hogy nem, nem és nem. ? Eléggé következetes a
gondolkodásmódja ? jegyezte meg az özvegy, abban a hitben leledzvén, hogy valami
eredetit mondott. Milyen makacs, valóságos kis öszvér ? állapította meg
elérzékenyülten Gabriel. Ezután a hölgy a következő, az előbbinél nem kevésbé
találó megjegyzéssel rukkolt elő: ? Úgy veszem észre, nem valami alaposan ismeri
ezt a kislányt. Azt lehetne mondani, hogy most fedezi fel a jótulajdonságait. A
?jótulajdonságait? szót idézőjelek között gügyögte. ? A seggem lyukának vannak
jótulajdonságai ? dünnyögte Zazie. ? Jó szimatja van ? ismerte el Gabriel. ?
Tulajdonképpen csak tegnap szakadt a nyakamba. ? Látom. ? Ugyan mit lát? ?
kérdezte csípősen Zazie. ? Ő talán tudja? ? kérdezte vissza vállvonogatva
Gabriel. Figyelembe se véve ezt az inkább lekicsinylő közbevetést, az özvegy
hozzáfűzte: ? Az unokahúga? ? Pontosan ? hangzott Gabriel válasza. ? Ő pedig a
nénikém ? tette hozzá Zazie, aki ezt az élcet eléggé újnak képzelte, ám ez ifjú
korát tekintve, menthető?