?Amikor a Hamis Én kifejezést használom, azt az ént értem rajta, amelyet
létrehozunk és magunkévá teszünk, hogy megtaláljuk identitásunkat a világban ? a
munkánkat, a hivatásunkat, a vallásunkat, a kultúránkat, a társadalmi helyzetünk
elemeit. A hamis itt nem azt jelenti, hogy rossz, hanem csak azt, hogy külső,
múlékony, változó. Valamennyiünknek van Hamis Énje ? szükségünk van rá, hogy
élni tudjunk a világban. Az Igaz Én az, aki objektíven vagyunk Istenben. A
legtöbb vallási és spirituális hagyomány léleknek nevezi, habár misztikus módon
egyben több is annál. Nem saját személyiségünk, választásaink, tapasztalataink
révén hozzuk létre, nem lehet előállítani vagy megalkotni. Legbelső lényegünket
jelenti. [?] Úgy vélem, a halhatatlan gyémánt metaforája fejezi ki legjobban,
amiről beszélek: erős, igaz, tiszta, de el van rejtve bennünk. (részletek egy
Richard Rohrral készített interjúból) ?Ígérem önöknek, hogy Igaz Énjük
felfedezése olyan lesz, mintha hatalmas teher kerülne le a vállukról. Többé nem
kell majd építgetniük, védelmezniük és magasztalniuk semmilyen idealizált
énképet. Az Igaz Énben élt élet egész egyszerűen sokkal boldogabb létezés, bár a
nap huszonnégy órájában soha sincs részünk benne. De innentől fogva bármikor
visszatérhetnek ide.? (részlet a könyv első fejezetéből) Tartalomjegyzék
Meghívás: az Igaz Én halhatatlan gyémántja Előszó Mi az ?Igaz Én?? Mi a ?Hamis
Én?? Mi hal meg, és ki él? A tapasztalat pengeéle Te Az vagy Ha igaz, mindenütt
igaz Kikényszerített megvilágosodás Bensőséges kapcsolatban mindennel A szeretet
erősebb a halálnál Epilógus Függelék Jegyzetek Bibliográfia