A török hódoltság külön történelmi korszak a magyar nép életében, minthogy a
XVI-XVII. század java részét felölelte. A magyar őstörténeti kutatásokkal
párhuzamosan igen nagy tudományos érdeklődés nyilvánult meg a hódítók
történelme, nyelve, élete, szokásai iránt. Így érthető, hogy Magyarországon a
török írott források kutatása is immár fél évszázados múltra tekinthet vissza. E
korszak régészeti és művészettörténeti emlékeire viszont régebben nem sok gondot
fordítottak: módszeres gyűjtésükről sem beszélhetünk a legújabb évtizedekig.
Érthető tehát, hogy még az ország legjelentősebb gyűjteményében, a Magyar
Nemzeti Múzeumban is viszonylag csekély számú anyag képviseli a török
iparművészetet. A múzeumi leltárkönyvek adatai alapján régészeti lelőhelyekhez
köthető emlékek is jobbára közelebbi lelőkörülmények megjelölése nélküli,
úgynevezett szórványleletek. A török műtárgyak értékes hányada régi magángyűjtők
lelkes tevékenységét dicséri, s ajándékozás és vásárlás útján került a Múzeumba.
Legújabban a rendszeres ásatások is értékes agyag-- és rézműves emlékekkel
gazdagítják a Magyar Nemzeti Múzeum török gyűjteményét.