1999 szeptember 16.-án huszonhat magyar tengerész várta az alexi kikötőben az
arab személyzetet, amelynek át kellett adniuk az M/S Bem óceánjárót. A motoros
tulajdonosa, Bánffy Lehel, a Hungaro-Liner Tengerhajózási Vállalat
vezérigazgatója az utolsók között adta el az egykor szebb napokat látott
áruszállító hajót. A hajó parancsnoka Müller Kornél volt. Az elegáns, ősz férfi
erre az alkalomra a tiszti díszegyenruháját öltötte magára. A személyzet többi
tagja is egyenruhába öltözött. A tengerészek hangulata gyászos volt. Akkor már
látni lehetett, hogy vége van a magyar tengerhajózásnak. Az elek
videokamerájával még egyszer végigjárta a hajót. Felvételt készített a fontosabb
helyekről, megörökítette a hajó utolsó magyar személyzetét, és riportot
készített a barbá-val. Emlék az utókornak! Müller a tiszti szalonba hívatta a
teljes személyzetet. Rövidke beszédben megköszönte a helytállásukat és
mindenkivel kezet rázott. Aztán együtt elénekelték a magyar Himnuszt. Többen
elsírták magukat. Megérkezett az arab személyzet. Meglehetősen szedett-vedett
banda volt. A parancsnok, egy sötét bőrű kopasz kis emberke, mocskos fehér
egyenruhában, mezítlábán gumipapuccsal. Nem érdekelte a leltár. Mindent aláírt,
amit Müller eléje tett, így az átadás-átvétel egy bő félóra alatt lezajlott. A
bérelt busz, egy magyar gyártmányú, leharcolt Ikarus, ott állt a rakparton. Az
vitte a magyarokat a kairói repülőtérre. Korán érkeztek. A reményvesztett
csapatnak bőven volt ideje, hogy a tranzitban leigya magát.