A két művészet egymás iránti vonzódását, időnként kölcsönhatását szinte az
emberiség kezdetétől nyomonkövethetjük. A képzőművészet gyakrabban,
következetesebben fordul a tánc felé. Talán természetes is ez, hiszen a tánc
magába foglalja a festészet és plasztika örök témáját, az emberi testet. A
táncábrázolások létrejöttében azonban nem kevésbé fontos szerepet játszhatott a
lehetetlen lebírásának alkotói szándéka, a törekvés a mozgás dinamizmusának,
sodrásának megragadására, - az a vágy, hogy a tűnő, nagyszerű pillanat
örökérvényű rögzítést nyerjen.