Ambrus Zoltán Midas király Magyar Elbeszélők antik (Szépirodalmi Könyvkiadó),
1967 656 o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú védőborító kopottas 900.- A
Midás király: művész-regény. E zsánernek már a magyar irodalomban is vannak
előzményei, Justh és Bródy művész-regényei. Az igazi ihlető azonban a közös
mester, Zola, aki Claude Lantier sorsában beszélte el a modern művész
tragédiáját (L'oeuvre). Zola bátorítja, hogy ?filozofikus? regényt írjon,
polemizálva a romantikával, Jókainak még virágjában lévő irányával. ?A bölcselők
századában ? fejti ki Ambrus ? a magasabb cél érdekében megkövetelt igazságok
kizárják maguk közül a fictiot s a képzelmi elemtől teljesen ment regény
filozófiainak nevezi magát ? S ezek a tudálékos, tanítgató regényírók korántsem
a kontárok közül valók, az új elveket a mesterek egész sora testesíti meg,
melyek hatása ? még az orthodox táborra is ? nagyarányú. Voltaképp hát egy
általános, bár törvényesen el nem ismert jelenség az, amelyért Zolának annak
idején felelnie kellett.? A Midás király első, nagyobbik fele erőteljesen
képviseli a pozitivizmus, a naturalizmus ihletését. Annál feltűnőbb a regény
második felének impresszionisztikus, szkeptikus hangulata. Tükre ez annak a
hangulatváltozásnak, amely a nyolcvanas évek végén, a pozitivizmus rovására, a
tudományban és művészetben egyaránt lezajlott. Ambrusnál ezt a fordulatot
megrázó, személyes élmény is motiválja: felesége, Tormássy Gizella 1890-ben
meghal, gyermekágyi lázban, egy árva gyermeket hagyva maga után. E motívumot
regényébe is beleviszi, s ez a fájdalmas líraiság is okozza, hogy a záró
akkordokban a ?fölényt felváltja a mélabú, az őszi tompaság?.