Pilinszky János Végkifejlet Versek és színművek antik (Szépirodalmi Könyvkiadó),
1974 119 o., kemény kötés védőborítóval, jó állapotú 680.- Mintegy negyven vers
és négy színmű: ennyivel gazdagodott Pilinszky János életműve a Szálkák (1972)
megjelenése óta. A versek is, a színművek is a költőre jellemző
következetességgel haladnak tovább azon az úton, amelynek kilométerkövei előző
verseskönyvében tünedeztek föl, azon az úton, amely a ?komor mennyország alól az
emberi lét eseményeibe való belenyugvás, elfogadás és szeretet melegebb
színeivel ?átvérzett menny felé vezet. Az ember útján, aki küzd a humánus
jelenlét érvényesítéséért. ?Konkrétan mire is gondolok? ? jegyezte meg egyik
nyilatkozatában a költő. ? Arra a valamire, amit a marxizmus elidegenedésének,
József Attila világhiánynak, jómagam jelenlétvesztésnek neveznék. Rettenetes ?
írta Rilke ?, hogy a tények miatt sose tudhatjuk meg a valóságot. E rilkei
mondat hasonlóképpen ugyanerről a hiányról beszél, ha másfelől, más szavakkal
is? De gyógyítja-e a betegséget a puszta diagnózis? Vagy: e súlyos kór
kezelésére elegendő-e a szérumoltásos kezelés? Mindkét megoldásban van valami
félelem, elsietettség, tériszony. A nagy művészet sose unalom előtti, hanem
unalmon túli volt, s csupán azt meghaladva ér el, juthat el egyáltalán abba a
szabadságba, aminek megsejtése és megidézése a mindenkori remekművek
privilégiuma volt ? és marad. Tudom, hogy nincs tökéletesség a földön. És
elfogadni bizonyos értelemben a tökéletlent, ami mindennek ellenére a
tökéletesség felé visz azért ? ez a maximum.