Dojcsák Győző A kanadai Esterházy története antik (Magvető Kiadó), 1981 246 o.,
puha kötés, jó állapotú 740.- 1886. július 19-én százötven elcsigázott,
nincstelen magyar vándor állott meg a hatalmas kanadai préri egyik lakatlan
pontján, hogy ott új életet kezdjen. Körülöttük, amerre a szem ellát,
feltöretlen szűzföldek. Sehol egy ház, sehol egy országút. A félelmetes
fűtengerben csak elszórt bölénycsontok s keskeny indiáncsapások voltak. Ezen a
helyen ma virágzó kisváros áll: Esterhazy. Nevét az alapítók egykori
vezetőjéről, Esterházy Pál Oszkárral kapta. Hogyan alakult az első telepsek
sorsa? Milyen feladatokat kellett megoldaniuk, milyen nehézségekkel kellett
megküzdeniük, hogy verejtékes munkájuk eredménye megmaradjon? Mi az oka, hogy
annyi más újvilági magyar településsel szemben éppen ez maradt fenn? S ki volt a
titokzatos alapító, aki Esterházynak mondta magát, holott nem volt e nagy múltú
magyar család tagja? Dojcsák Győző évtizedes kutatásai eredményét összegezi
ebben a könyvben, s miközben választ ad a fenti kérdésekre, bemutatja a
századelő Kanadáját is: azt a kort, midőn angolok és franciák, meszticek és
indiánok között egy maroknyi magyar is tevékeny részt vállalt abban, hogy e
területen létrejöjjön a juharleves ország.