Eötvös József A falu jegyzője antik (Móra Ferenc Könyvkiadó), 1978 402 o.,
félvászon kötés, jó állapotú borító picit foltos 750.- Aki tiszai alföldünknek
csak egy kis részét bejárta, vagy csupán néhány napig tartózkodott ennek a
sivatagnak bármelyik vidékén, bátran elmondhatja, hogy ismeri az egészet. Ahogy
bizonyos családokban első pillantásra nehéz megkülönböztetni a rokonok arcát,
itt is csak közelebbi ismeretség után vehetünk észre különbségeket az egyes
tájak között. Az az utas, aki homokos lapályainkon kocsizik, bárhol is nyomja el
az álom, ha néhány óra múlva fölébred, csak izzadó lovain láthatja, mennyit
haladt, vagy azon, hogy a nap alább hanyatlott. Messze elnyúló legelők,
amelyeknek egyhangúságába csak itt-ott hoz némi változatosságot egy vödörhíjas
gémeskút vagy félig kiszáradt láp körül sétáló gólya, rosszul mívelt
szántóföldek, amelyek tengerijét és búzáját Isten után csak az őrzi meg, hogy
maga a lopás is fáradságos némiképpen, hellyel-közzel egy magános tanya, ahol
bozontos kuvaszok ugatása hirdeti a birtok szentségét, s a tavalyról
visszamaradt szénaboglyák és szalmakazlak arról vallanak, hogy a birtokosnak
vagy fölöttébb sok a takarmánya, vagy túlontúl kevés a marhája ? ezt látta az
utas, amikor álomra hunyta a szemét, s ugyanezt látja, amikor fölébred. Mintha
még maguk a templomtornyok is vele utaztak volna a rónaság távoli határain, az
éppen elhagyott falvak ugyanúgy hasonlítanak egymásra, mint arra a helységre ?
még ha város is ?, amelyik felé most ügetnek a lovak. Ha aztán az utas megtudja
kocsisától, hogy miközben szunyókált, déltől estelig egy egész mérföldet haladt
? még egy darabkával többet is! ?, elálmélkodik a csodán.