Veres Péter Olvasónapló 1956-1969 Veres Péter munkái antik (Szépirodalmi
Könyvkiadó), 1988 633 o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú (védőborító
kopottas) 800.- Veres Péter Olvasónapló-jának zárókötetét tartja a kezében az
olvasó, amelynek anyagát a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában található
eredeti kéziratok alapján adja közre a gyűjtemény gondozója, Kristó Nagy István.
? Veres Péter, aki, emlékezhetünk, az egész ország Péter bácsija volt, amíg
élet, s meg is maradt annak mindazok szívében és emlékezetében, akiknek
írásaival: gondolataival és a nép sorskérdéseiben eligazítást kínáló bölcs
szavaival bátorítást adott; az 1956 és 1969 között papírra vetett és
olvasmányélményeire vonatkozó jegyzeteiben sem ír közvetlenül megélt, napi
életről, de ? s éppen ez a jellegzetesen Veres Péter-i benne! ? minden sorát
átjárja a megélt élet tapasztalata s a hajdani szegényparaszti sorsból, a
hárommillió koldus tengeréből fölemelkedett szellem és jellem bölcsessége. Az én
irodalomtörténetem ez a napló lesz ? olvashatjuk e kötet elején a következő
megállapítást, amelyet valamikor 1956 tavaszán jegyzett föl nagyalakú
spirálfüzeteinek egyikébe az író. ? Ebben sok tévedés, de hazugság nem lesz. Még
igazságtételből sem lesz. Ha én nem szeretem ? mondjuk Hugo Victort, Zolát,
Maeterlincket és másokat ? ezt csak megírom, de nem teszem oda, hogy ťde azértŤ.
Mert mihelyt az író bíró lesz, hazudnia kell, a jágói igazságot kell
megkeresnie. Ez persze nem ars poetica; több, mélyebb annál. S mit tehet ehhez
hozzá, aki megismerteti belülről is ezt a könyvet? Legfeljebb annyit: így van,
így igaz.