Edward Stachura Előre, égiek Modern könyvtár 454 antik (Európa Könyvkiadó), 1982
258 o., puha kötés, jó állapotú 600.- Ennek az elbeszéléskötetnek az írója
híréhez, hatásához képest fiatal: 1937-ben született. Pályája mégis befejezett:
1979-ben öngyilkos lett. Írásai mintha egyetlen lírai monológ, bensőséges napló
részletei volnának, a halállal való szüntelen küzdelmet jelenítik meg, a lét és
nemlét határán egyensúlyoznak: talán éppen ez adja tájainak, helyszíneinek,
minden érzékelt pillanatának földöntúlian éles ragyogását. Ezért értékes számára
minden mozdulat, a létezés minden rezdülése. Tulajdonképpen mindvégig egyetlen
könyvet ír, egyetlen történetet tár elénk, egyetlen hőst mutat meg: önmagát.
Rengeteget utazott. Örökké úton volt otthon, Lengyelországban is: az év nagy
részét kétkezi munkával töltötte. Az abszolút emberi tisztességet akarta
megvalósítani, a cselekedetek végső tisztaságát elérni életében, s írásaiban is.
Ez a szándék szabja meg stílusát, látásmódját, póztalan, olykor végletesen
egyszerű, mégis csupa líra megfogalmazásait. Ritmikusan áradó mondatai mintha
maguktól iródnának, mintha a lét maga válna kültészetté az író tudatának
gyújtópontjában.