A Kossuth Lajos kapitányai a szerző korábbi, nagy sikerű Tábornokok és
törzstisztek a szabadságharcban 1848-49 című munkájának folytatása: 48-49 honvéd
századosairól szól. A könyv első, nem nagy terjedelmű, de fontos, értékes része
roppant nagy kutatási anyag alapján rajzol átfogó képet a honvédhadsereg
kapitányairól, a századosi kar nemzetiségi hovatartozásáról, származásáról,
szociológiai összetevőiről, a harcban játszott szerepéről, nemegyszer módosítva,
korrigálva az eddigi hiedelmet vagy teljesen ellentmondva a köztudatban élő
elképzeléseknek. A mű második része a küzdelemben részt vevő több mint
kétezerhatszáz százados, századparancsnok életrajzi adatait tartalmazza
szócikkek formájában. A sok ismert név mellett (Kosztolányi Ágoston, Kosztolányi
Dezső nagyapja, Petőfi István, a költő öccse, Báró Podmaniczky frigyes, a
városépítő közéleti férfi, Vasvári Pál, a márciusi ifjak egyike stb.)
megrendítő, tragikus, hányatott vagy éppen regénybe illően kalandos életutak
sokasága rajzolódik ki előttünk. Küzdelmek, helytállások, elszenvedett rabságok,
elborult elmékkel befejezett életek, mesés amerikai karrierek, magasra ívelő
katonai pályák tűnnek a szemünk elé a szabadságharc századosainak életútját
végigkísérve, a küzdelemben betöltött szerepre, a származásra, iskolákra,
képzettségre, előéletre és a szabadságharc utáni sorsra vonatkozó adatokat
böngészve.