Pálfy G. István A valóság vonzásában -Az újságírói mesterségről Püski, 2003 93
o., puha kötés 480.- Ma tehát szomorú szívvel kell belátnunk: ha hivatásunk
omlottságáról és részbeni romlottságáról fogalmazunk elítélő mondatokat, nemcsak
az újságírás elüzletiesedése, a magánkézben lévő bulvárújságok, kereskedelmi
rádiók és televíziók rontó hatása mutatható ki okként a háttérben, hanem a
politika befolyása is. Azé a politikáé, amely - különösen 1948 után -
szolgálójává és ezzel hamissá tette a hírközlést, a tájékoztatást több évtizeden
át. Pedig ezekben a sötét években is voltak, akik próbálták megőrizni a leírt és
kimondott újságírói szavak méltóságát. Voltak Ruffy Péterek, Baróti Gézák,
Mátrai Betegh Bélák, s voltak fiatalok, akik a régi eszményre tekintettek, ámbár
a nagy egészet megváltoztatni nem tudták. Mert nem lehetett. Ami most van, ennek
a hosszantartó folyamatnak a következménye, s a valódi történéseket aligha lehet
megközelíteni addig, míg el nem készül egy részletes és szókimondó sajtótörténet
a szereplők pontos és méltányos megnevezésével. De addig is világos a cél: az
újságírást vissza kell emelni az értelmiségi hivatások közé. Nem lehet tűrni
tovább, hogy némelyek - a múlt züllöttségének fedezékében - a kereskedelmi
szokásokra hivatkozhassanak a mai silányság magyarázataképpen. Az újságírás, ha
nem művészet is, mindenkcppen a nemzeti gondolkodás része, a felső alkotói
szintek közelítője. Ha nem így van, ha az újságírók döntő többsége nincs
tudatában annak, hogy tudásban és erkölcsben hol van a mérték, akkor nincs
újságírás. Akkor csak hitványság van és szolgalelkűség. Kivész a szolgálat
szelleme és a történelmi igény. Itt van tehát az ifjak feladata!