Volt egyszer egy mese A halászról meg a feleségéről. A Nobel-díjas Günter Grass
is írt egy mesét, a régi parafrázisát, a Halról, a nagyravágyó asszonyról meg az
ő férjéről. De az ő meséje nemcsak egy asszonyról s nemcsak egy férfiról szól,
hanem valamennyiünkről. Rólunk mesél és Európa keleti részéről, a zord keleti-
és balti-tengeri partvidékről, Gdansk/Danzigról és Gdyniáról, Wismarról és
Rostockról, Hamburgról és Kasubiáról, meg Pomerániáról, Mecklenburgról és a
lengyel síkságról, poroszokról, pomorsokról, lengyelekről, germánokról és
gótokról, fejedelmeikről és királyaikról, szentekről és vértanúkról, kasub
szakácsnőkről és német értelmiségiekről, hamburgi szajhákról és berlini
emancipált nő-szörnyetegekről. Így hát nem túlzás azt mondani, hogy Grass ebben
a könyvében mítoszt is teremt, olyat, amilyet ? szemben a Földközi-tenger
népeinek mítoszaival ? eddig még nem írtak meg: megteremti a Keleti-tenger
mentén élő népek mítoszát.