Kodolányi János Pünkösdi dáridó antik (Magvető Könyvkiadó), 1973 724 o., kemény
kötés (kissé sérült) védőborítóval 780.- Kodolányi 1922 és 1933 között írott
rövidebb elbeszéléseit, novelláit tartalmazza a Pünkösdi dáridó. Egy részük már
megjelent kötetben is, legutóbb a Fellázadt-gépekben mintegy harminc-negyven
novella azonban nem rég került elő újságok hasábjairól és az írói hagyatékból;
ezek adják e kötet gerincét, kiegészülve a korábban könyv alakban is publikált
anyaggal. Ez az új novellagyűjtemény talán azoknak is tartogat meglepetést, akik
jól ismerik az író életművét. Nemcsak a húszas-harmincas évek magyar
valóságának, paraszti életének realista, olykor vaskosan realista képét mutatják
föl ezek az írások, hanem a korszak politikai, erkölcsi eszméiről is vallanak;
mégpedig a Horthy-rendszer társadalompolitikájáról, a reakciós társadalmi
rétegek mentalitásáról, fasizmusról. És ezt is sokféleképpen: gúnyosan,
fantasztikus-szatírikus jelképekben (Naplótöredék, A néma város), érzelmesen ( A
nazarénus), játékos allegóriában ( Egér és a gondviselés), vagy tragédiában (
Két állomás között). De kötetét éppen ez teszi kitűnő olvasmánnyá, hogy nem csak
hangvételében, hanem témájában is változatos. A társadalomkritikai írások
mellett finom lélektani megfigyelések, anekdotikus értékű életképek, egy-egy
emberi sors jellemző pillanatának fölvillantásai olvashatók. Mindez együtt, a
maga színességében és sokféleségében Kodolányi novellaművészete, azaz a Pünkösdi
dáridó.