Gyerekfejjel, anyja elől szökve viszi el Rimbaud, az esetlen, bájos, morcos és
gőgös kamasz - a kölyök Shakespeare, ahogy Hugo nevezte -, csodálatos verseit
Párizsba Verlaine-hez. Tizenhat éves, és már mindent utd, amit egy érett nagy
költőnek tudnia kell. Verseiben a kor, a modern ember eszméinek, érzéseinek
magasfeszültsége izzik. Egy mindenre fogékony ifrjú mohó féktelenségével
habzsolja a világot. Csodálatos látomásaival, ragyogó, nyers erejű képeivel,
színeivel, majd oldottan lebegő, majd súlyosan zuhogó soraival keresi a
teljességet, a sokszor már szinte kifejezhetetlen nagy mondanivalót. S amilyen
titokzatos az indulása, éppoly titokzatos az elhallgatása: tizenkilenc éves,
amikor befejezi az Egy évad a pokolban-t, és soha többet nem ír verset. De
néhány évvel halála után a modern francia költészet már mesterét tiszteli benne.
Kötetünkben, néhány töredék kivételével, egész életművét kapja az olvasó.
Rimbaud értelmezése, tolmácsolása nem könnyű feladat. A század legnagyobb
költőfordítói birkóznak vele; Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, József Attila,
Szabó Lőrint fordításait minden versszerető olvasó ismeri. A magyar Rimbaud nagy
filológiai gonddal, kitűnő fordítók közreműködésével készült.