Az Egyetlenem Méhes György hattyúdala, egyben a legszemélyesebb, legérzelmesebb
műve. Tagadhatatlan, hogy életem következő hatvan esztendejében ő volt az a nő,
aki a mindenséget, a boldogságot jelentette számomra, és most, mikor halála után
egy héttel rágondolok, még mindig ott él a lelkemben, és hátramarad időmnek
egyetlen értelme, hogy megírjam életének történetét. Lehet egy nőt ennyire
szeretni, egyre mélyülő imádattal? Bizony mondom, hogy lehet.