Szász Endre festő- és grafikusművész a mai magyar művészeti élet egyik
legkülönösebb jelensége. Virtuozitásával, amely egyaránt jellemzi műveit és
munkamódszerét, a közönség szemében ő testesíti meg a bűvész művészt. Azt az
alkotót, aki úgy ura a mesterségének, mint a régi nagyok. A legenda azonban,
amely alakját övezi, nem csupán félelmetes rajzkészségéből táplálkozik. Az élete
is tele van fordulatokkal. Erdélyben született és nőtt fel, de már Budapesten
járt a Képzőművészeti Főiskolára. Az ötvenes években börtönben volt, illetve
politikai dekorációkat készített, a hatvanas évtizedben az egyik legtöbbet
foglalkoztatott illusztrátorként szerzett magának népszerűséget. Majd Amerikába
ment, de nem hagyta el hazáját: sokat dolgozik itthon, és, mint e könyvében
vallja, magyarsága mindennél többet jelent számára. Könyvünk nem szokványos
biográfia: Szász bizarr epizódokkal és fantasztikus történetekkel fűszerezve
meséli el az életét, úgy, hogy közben nemcsak magáról szól. Érzékelteti azt is:
hogyan látta korát, milyen volt a művészeti közélet, amelyben ő fekete báránynak
tudta magát. Elfogultságoktól és szubjektív megfogalmazásoktól sem mentes tehát
ez a beszélgetés, amit Menyhárt László készített vele, de stílusos. Pontosan
megfelel a művész szürreális látomásainak.