1848. március 19., Nagyenyed. Három kollégiumi diák aznap este tudja meg, hogy
Pesten győzött a forradalom. A jóbarátok addigi nyugodt élete fenekestül
felfordul. Történelmi időket élnek meg, pillanatok alatt felnőtté válnak:
politizálnak, dolgoznak, harcolnak, szeretnek, ölelnek és ölnek. A dicsőséges
Unió, a lelkesedés hónapjai azonban gyorsan tovaszállnak, és a latrok ideje jön
el Erdélyben, a hónapokig tartó kegyetlen vérengzések kora, amikor bécsi uraik
ártó szavára a semmiből felemelkedett apró, kicsi gazemberek hatalmas latrokká
növekednek, tíz- és tízezer felhergelt erdélyi román követi őket kaszára,
vasvillára kapva, hogy kegyetlen vérfürdőt rendezzenek, amerre csak járnak. Gál
Vilmos új, sodró lendületű történelmi kalandregénye a Báthory-kötetek után ismét
Erdélybe kalauzolja az olvasót, de a lengyel szál itt sem maradhat el: főhőseink
zseniális hadvezérük, Bem apó seregében harcolnak a szabad életért, és a
túlélésért. A véráldozat hatalmas, e történet annak a tízezer magyarnak állít
emléket, akik 1848?1849-ben haltak mártírhalált.