Daday Loránd (írói álnevei:Székely Mózes, Derzsi Mihály, Kovács Bálint)
(Beszterce, 1893 - Dés, 1954) a Monarchia békés éveiben született, de ifjú
éveiben Trianon drámai következményeivel kellett szembesülnie. A kolozsvári
református teológia hallgatója volt, majd a budapesti egyetemen szerzett
filozófiai doktorátust. Székely Mózes néven Budapesten kiadott regényeivel
nemcsak irodalmi, hanem politikai körökben is nagy feltűnést keltett. Első
regénye, a Zátony ugyanis azt a folyamatot mutatja be leleplező erővel, hogyan
hull szét az erdélyi magyar földesúri birtok a feltörő román burzsoázia és a
földet követelő parasztság kettős nyomása alatt. Írásban elkövetett
felséggyalázás vádjával hat hónapi börtönre ítélték. Következő regényében, a
Csütörtökben már a munkásosztály helyzetét jellemzi. Kiszabadulva a Korunkhoz
közeledett, ahol 1936-ban Derzsi Mihály névvel néhány novellája is megjelent.
Később ugyanitt Kovács Bálint név alatt publikált. Szoros személyi barátság
fűzte Gaál Gáborhoz, s ez irányt adott lehetőségeinek. Az 1940-es évek elején
tanfelügyelői állást kapott Désen. A második világháború után Dés városának
polgármesterévé választották, majd az MNSZ aktivistája, s 1946-tól a dési
líceumban tanárként működött haláláig. Az Irodalmi Jelen Könyvek kiadásában
novelláinak gyűjteményét olvashatjuk. A kötet több írást is közöl a szerzőről és
munkásságról.