Voltaire nagy támogatója volt a pragmatizmusnak és a józan észnek. Szerinte az
embernek csak hasznos dolgokon érdemes gondolkodnia, és nem szabad időt
vesztegetnie olyan kérdésekre, amelyek gyakorlati szempontból érdektelenek.
Iróniával és humorérzékkel vette fel a harcot a vallási fanatizmus és az
intolerancia ellen. Úgy vélte, gondolkodjon mindenki szabadon, a saját
meggyőződése szerint, feltéve, hogy ezeket nem próbálja megkérdőjelezhetetlen
dogmaként másokra is ráerőltetni. Egzisztenciális stabilitását arra használta,
hogy olyan függetlenséget építsen ki maga számára, amelyet nem kaphatott meg
születésekor, előjogként, és amelyet csak nagyon kevés polgári származású ember
élvezhetett az akkori, feudális társadalmi környezetben. Egész életében az
igazságtalanság ellen küzdött, amint azt a toleranciáról szóló traktátusa is
bizonyítja. A bármiféle fanatizmussal szembeni kérlelhetetlen harc ikonjává
vált. Manuel Cruz filozófus