A magyar emlékérmeknek az a csoportja, melyet általában Szent György-érmek
néven ismerünk, a XVII. század második felében jelenik meg először Körmöcbányán
és virágzásának kora mélyen benyúlik a XVIII. század közepébe. Nevüket az érmek
a rajtuk levő ábrázolásról kapták, amely ábrázolás kivétel nélkül minden érmen
az előlapon a sárkányölő Szent Györgyöt, a hátlapon pedig a viharos tengeren
hánykolódó vitorlás hajót mutatja az alvó Krisztus és néhány tanítványa
alakjaival. A felirat is mindig azonos: S. GEORGIUSEQUIIUM PATRONUS, a hátlapon
pedig IN TEMPESTATESECURITAS. Az érmeknek kifejezetten amulett jellege volt, ami
talán arra vezethető vissza, hogy a mannsfeldi tallérokat, melyeknek előlapján
ugyancsak Szent György látható, amulett gyanánt viseltek a harcoló katonák.
Ilyenformán a török harcok idején a Szent György-érmek rohamosan terjedő
népszerűsége is könnyen érthető. Rendszerint a tallér formáját követik, de
gyakori a forint, garas, sőt denár nagyságú is, viszont kevésbé gyakori a
többszörös tallérsúlybankivert Szent György-érem. Anyaguk arany vagy ezüst,
bronzpéldánytcsak a XVIII. század közepe tájáról ismerünk.