Csongor Andrea kisregénye új szerkezetet épít a formabontás szándéka nélkül.
Velejéig hétköznapi, második házasságbeli problémákat dolgoz fel, és ezt
sajátos, mindennapi kommunikációs műfajokat vegyítő stílusban teszi. Sms-ek,
e-mailek, használati utasítások, bevásárlólisták, versek jelennek meg és
keverednek a szövegben élő mozaikként, mintha ez az összetettség és
kontrasztosság műfajként adná vissza magát a második házasságot. A sokszor
humorral, mégis mindig érzékenyen megragadott csomópontokat a rövid fejezetek és
a stílusbeli váltások teszik olvasmányossá. A szereplőknek, két felnőttnek és
hét gyermeknek egyenként és együtt is sajátságos világa van. A kisregény így
rálátást kínál egy olyan életformára, amelyben egyre többen élünk, és amelyben
próbálunk eligazodni, mozogni ? váltakozó sikerrel. A mozaikházasságban
alapvetően benne foglalt érdekellentétek hordozzák a mű feszültségét és bontják
ki annak konfliktusát: egy recept vagy egy társasjáték leírása túlmutat az
aktuális szituáción, annál mindig többet jelez. A családtagok
személyiségfejlődése, múltjuk szükségszerű feldolgozása folyamatosan halad előre
a regényben, míg a rövid betétek egyre sebesebben sodorják őket egy
elkerülhetetlen döntés felé. Nonna és Frigyes akár mögöttünk is állhatnak a
pénztárnál, gyerekeik a mieink osztálytársai lehetnek ? sem a történet, sem a
magunk világában nem lehetünk közömbösek irántuk.