Woody Allen agymenéseinek második kötete a szerző titkos naplójából származó
szemelvényekkel kezdődik. Ezekből egyebek között megtudhatjuk, hogy éjjelente
miféle különös rémálmokkal kell viaskodnia (egy alkalommal például egy harkály
akarta elorozni a tombolanyereményét), illetve, hogy újabban milyen novellatémák
pattannak ki a fejéből (íme, az egyik legígéretesebb: egy ember reggel arra
ébred, hogy saját lúdtalpbetétjévé változott). A folytatás is hasonlóan
izgalmas, mivel az író által népszerűsíteni kívánt - eleddig kevésbé ismert -
balettek szinopszisai számos meglepetéssel szolgálnak (bizonyára önök is nagy
megdöbbenéssel olvassák majd, hogy a Hattyúhölgyet sújtó átok feloldásának
egyetlen módja, ha szerelme, Sigmund beiratkozik egy titkárnőképző tanfolyamra).
Woody Allen e kötetben közölt korai esszéi is tele vannak remek meglátásokkal,
az egyikben például az alábbi fontos felismerést olvashatjuk: a szerelmes
szemében a szeretett személy mindig a legszebb, még ha egy idegen számára
elviselhetetlen is a szaga.