Versírást nem lehet tanulni, nem? Költőnek születni kell! Megszületik: kisfiú,
kislány vagy költő? Akkor külön tesszük a babát. Naná, vízszerelőnek meg
focistának is születni kell. Minden olyan munkához, amit szívvel-lélekkel
végzünk. A költészet műveléséhez nem elég a hatalmas szív és máj, mint a
nótázáshoz. Meg az ihlet sem, amitől habzik a szánk, és rángatózni kezdünk. Nem
árt némi erőnlét, gyakorlás, csak épp az irodalmi izomzat nem látszik a
strandon. Annál inkább megfigyelhető a javuló szövegminőségen. Lackfi János
egyetemen, fesztiválon, versműhelyekben, internetes fórumokon több mint húsz éve
tanít írástechnikai trükköket fiatalok és felnőttek sokaságának. Ezeket a
tapasztalatait összegzi most gyakorlatias könyvében, hogy minél többen
nekilássanak az irodalmi fekvőtámaszozásnak, és kigyúrhassák magukat. A kötetet
használva bárki megtanulhat kicsit jobban írni, mint ahogy eddig tette. Több
tucat feladat vár az aktív olvasóra ebben a pörgős, életszagú kézikönyvben.
Ugyanis a költészet az életről szól, meg persze halálról, szerelemről,
családról, nyelvről, Istenről, örömökről, fájdalmakról. És közben nem olyan nagy
kunszt egy kis rímelést vagy anapesztust tanulni. Meg a szabad vers szabályait.
Kézműves költészetet. Mert hogy ez jó mulatság, jó buli, jó játék. Akkor is, ha
olykor véresen komoly játék.