2008 legnagyobb olasz könyvszenzációjáról egy 27 éves fiatalember, a torinói
egyetem fizikus doktorandusza gondoskodott. Ez a könyv Paolo Giordano első
regénye már az első évben túllépte az egymilliós példányszámot, a jogai pedig
több mint 30 országban elkeltek. A prímszámok magánya egy lány és egy fiú, Alice
és Mattia sorsát kíséri végig párhuzamos történetsorokkal gyermekkoruktól
felnőttkorukig. Furcsa pár ez párnak is alig mondhatók. Mindkettejük életére
nyomasztó súllyal nehezedik egy-egy titok. A sánta Alicét kislányként síbaleset
éri, magára marad a hóban, és kis híja, hogy oda nem vész; Mattia pedig
fogyatékos ikerhúgát veszíti el kisfiúként örökre. Ez a két epizód megpecsételi
mindkettejük további életét. És bár sorsuk egy különlegesen szoros kapcsolatban
ugyancsak végzetszerűen találkozni látszik, épp ebben a kapcsolatban mutatkozik
meg, hogy olyanok ők, mint a matematikában ikerprímeknek nevezett számok: egymás
közelében, egymás szomszédságában vannak, de valaki vagy valami, egy nem
prímszám, mindig közöttük áll. Vajon mit tartogat, feloldja-e a titkokat,
kínál-e kivételes megoldást a felnőttkor? Elképzelhető-e olyan fordulat, amely
felment valakit a prímszámok szabálya alól? Zaklatott és lényeglátó,
feszültséggel és gyöngédséggel teli, kiváló mű és lebilincselő olvasmány. Az
íróról hallani fogunk még.