a világon egyetlen dolog számít, a szerelem, a boldogtalan szerelem Ő olyan
volt, mint az Ezeregyéjszaka. Mesélt, hogy éljen. Mesélt az ezeregy éjről, és
aztán mesélt az ezerkettedikről is, amiről ezeregyszer hisszük, hogy nem, még
nem most jön el. (Háy János) Az egykori grófi kastély hatalmas homlokzati óráján
öt perc múlva fél nyolc. Reggel, délben, este, évek óta mindig. Szomorú mementó,
a kastély ugyanis történetünk idején öregek otthona, és a legtöbb öregember este
fél nyolc körül hal meg. Memento mori. Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen
gyorsan lepereg az élet - jegyzi meg a narrátor, a hajdan sugárzó szépségű és
szertelen Maryska, aki most maga is az otthon lakója. Sokáig azzal áltatta
magát, hogy az öregség csak másokat érint, neki addig még rengeteg dolga van a
világban, és hogy szemérmesen szerelmes Francinján sem fog az idő... Csakhogy
Francin közben magának való nyugdíjas lett, az agyoncsaphatatlannak hitt Pepin
bácsi járóképtelen, az ő szépsége pedig már csak belülről sugárzik. A Harlekin
milliói Bohumil Hrabal kisvárosi trilógiájának, a Sörgyári capricció-nak és a
Díszgyász-nak a harmadik kötete. Elégia szerelemről és halálról. Rezignált
sorait szomorkás bölcsesség, szelíd irónia, derűs nosztalgia hatja át. És
feltétel nélküli életszeretet. Mi lesz avval a szerelemmel... - suttogja Pepin
bácsi a halálos ágyán. Mi lesz?