Nem tudtam betelni a hajóval, a vízzel, a szemüveges fiú gondoskodásával. Akkor
voltam először vitorláson, s először férfi közelében. Megcsapott valami a
titokból, ami egy nőt és egy férfit összefűz, ami megremegteti a levegőt
körülöttük, legyenek bárhol. Nem tudtam én semmit, ahogy most sem tudok sokkal
többet. Vágy ez? Kérés? Test és lélek kíváncsisága? Kihajoltunk a víz fölé,
aztán hanyatt feküdtünk, néztük a csillagokat. A karját a fejem alá csúsztatta.
Beleremegtem. Nem mertem beszélni, csak odasúgtam. ? Miért Sarkcsillag a hajó
neve? Rejtőzködő, mégis kitárulkozó mesék fűzére Schäffer Erzsébet tizedik
kötete. Egy öreg szőlő, vonatkupék, vizek partja fogja keretbe vallomásos
történeteit, melyekben most is az a bizalomból építkező csöndes, kíváncsian
szemlélődő derű van jelen, ami könyveit oly sokak számára napi olvasmánnyá
teszi.