Szabó Magda édesapja halála után örökségként Szabó Elek legértékesebb kincsét,
svájci szerszámosládáját és a fiókjában talált rézsípot meg cirmos üveggolyót
vitte magával Budapestre. Ha a golyót a fénybe tartotta, mindig más színnel
ragyogott fel. Mint a cirmos üveggolyó, olyan ez az eddig napi- és hetilapokban,
folyóiratokban rejtőzködő, kötetben még soha meg jelent írásokat tartalmazó
könyv. Sokszínű. Novellák, tárcák, vallomások, interjúk, levelek, versek ?
megannyi műfaj, megannyi téma és forma. Hol szikár és mégis torokszorítóan
drámai, hol megkapóan lírai novelláiban a sorsfordító pillanatot ragadja meg,
amikor valakinek az élete más irányt vesz. Az eszmélés pillanatát, amikor
megszólal az a bizonyos belső hang. Pontosan dokumentált, tárgyszerű vagy éppen
játékos, humoros tárcáiban, amelyek új minőséget hoznak a műfajba, ?utazik?.
Utazik a hazában, Magyarországon, és utazik az emberi lélek mélyére, amelynek
oly kiváló ismerője. Új helyeket, tájakat, városokat fedez fel. És persze
embereket, ismeretleneket, akiknek a titkát kutatja. Varázslatos gyerekkorát,
mozgalmas életének és pályájának fontos állomásait felidézve váratlan
őszinteséggel saját magáról vall, önnön titkait tárja az olvasó elé az
interjúkban és vallomásokban. 1938 és 1942 között született verseiből egy,
társát és útját kereső, ?ezüst sikert álmodó?, ?arany csodára váró? érzékeny,
fiatal nő bonyolult érzésvilága bontakozik ki. A neki és az általa írt levelek
pedig magánéletéről adnak hírt, ahol ?rossz meg jó vegyesen? fordul elő. Az
Urbán László összeállította Nekem a titok kell című kötet az újdonság és
meglepetés erejével hat, még közelebb hozva az olvasóhoz Szabót Magdát, az
embert és az írót.