Szabó Magda írói hagyatéka akár egy kimeríthetetlen, feneketlen kincsesláda.
Valahányszor felnyitja az ember, és belepillant, mindig talál újabb csodákat.
Ezúttal olyan novellákat, útirajzokat, visszaemlékezéseket, kisprózai írásokat,
amelyek gépiratban maradtak fenn, vagy eddig újságok, folyóiratok régi számaiban
rejtőztek. Az Üzenet odaátra novellái egy részének a hősei kamaszok, akik most
keresik helyüket a világban, most birkóznak érzéseikkel, gondolataikkal. A
többinek ő maga a főszereplője, két tündér gyereke, harminckét kiló fantázia,
aki olthatatlan kíváncsisággal csodálkozik rá környezetére, és mohón birtokba
veszi azt, minden színével, ízével, illatával. Hol már-már hivatalos
tárgyilagossággal, hol kitárulkozó őszinteséggel megírt önéletrajzaiban
családjáról, önmagáról, életéről, emberi és írói fejlődéséről vall, alkotói
titkaiba is bepillantást engedve. Voltam én minden, írja egy helyütt, és az
olvasó most megtudhatja, mit is takar a minden szó. A novellákból és
önéletrajzokból megismert szeretteitől, akik egyben alkotótársai is voltak,
torokszorítóan fájdalmas és mégis felemelően szép írásokban búcsúzik. Búcsút
vesz édesanyjától, akinek ugyan egyetlen könyve sem jelent, ám meséivel
gyönyörűvé varázsolta körülötte az olykor nagyon is komor valóságot, és soha el
nem fogyó útravalót adott neki egész hátralévő életére. Barátjától, Janikovszky
Évától, aki a legnehezebb időkben állt ki mellette. Útirajzaiban az olvasó vele
együtt barangolhat nemcsak Magyarországon, de a nagyvilágban is Szombathelytől
kezdve Párizson, Amszterdamon, Hágán át egészen New Yorkig. Idegen tájakat,
másféle embereket megismerve erősödik benne meginghatatlan bizonyossággá az,
amit mindig is tudott: hogy ő ide tartozik, csak erre az egyetlen pontjára a
világnak, hogy magyar vagyok, hogy sose szeretnék, szerettem volna más lenni.
Szabó Magda most első ízben megjelenő prózakötete üzenet az olvasónak: mindig
van mit felfedezni a világban és egy író életművében!