Az imitátor Prax Levente második elbeszéléskötete, amelyben hét
hosszabb-rövidebb szöveg kapott helyet. A stílus mit sem változott az előző
gyűjtemény óta: az eklektikus tematikájú és műfajú novellák közös jellemzője az
adott téma ironikus, abszurd, groteszk vagy egyenesen parodisztikus jellegű
megközelítése, a feketénél is feketébb humorral körítve. Ebben a tekintetben a
szerző Örkény István, Danyiil Harmsz, Andrej Platonov és hasonló szerzők nyomán
halad. Mégis, Az imitátorra Boris Vian és Bruno Schulz hatott a leginkább: a
lényeg újszerű interpretációs lehetőségek felvillantása, termékeny párbeszéd
generálása a jelen és a múlt szövegei között.