Megnézzük Zágrábot? S már indulunk is lefelé: az intézet előtt hatalmas fekete
Chevrolet, Krle?a szolgálati kocsija. Josip, a sofőr megkapja az útvonalra
vonatkozó információkat, s indulunk is a rövid városnézésre ? útba ejtve a Trg
Republikét ? a zágrábiak ekkor is csak Jela?i? placnak mondják. Jela?i?
szobrának persze se híre, se hamva, Tito 1945-ben parancsolta le a térről, csak
1990-ben kerül majd vissza régi helyére, akkor viszont már nem Magyarország felé
mutat a bán kardja? További úticél a Kaptol, azaz a Káptalan-domb. Itt a Szent
László alapította püspökség (ma érsekség) palotája s a székesegyház előtt állunk
meg pár percre, majd a Felsőváros, a Gornji grad lesz következő úticél ? a báni
palota s a Szent Márk-templom látása. ?A templom bejáratánál volt a tüzes trónus
? mondja Krle?a ?, amelyen Gubec Mátét, a maguk Dózsájához hasonlóan, tüzes
vaskoronával kínozták.? Röviden szól a középkorban is és később is a Kaptol urai
és a Gronji grad polgárai közötti békétlenségről, amely a 19. századi horvát
szépirodalom kedvelt témája lett. A Gri? az Anjou-k, a Kaptol III. Endre király
mellett kötelezte el magát, aminek következménye véres harc lett, emlékét máig
őrzi a Krvavi most, azaz a Véres híd. A hídnak ma már nyoma sincs, a sokszori
városrendezés után egy rövid utca viseli a nevet. A viszály még a mohácsi vészt
követő trónharcok idején is tartott, mivel a Gri? Ferdinánd, a Kaptol pedig
Szapolyai János király és Krsto Frankopan, azaz Frangepán Kristóf pártján állt.
Az előbbi részlethez hasonlóan olvasmányos és érdekes a nagyszerű stílusban
visszaemlékező professzor esszékötete, aki egész életét és munkásságát a horvát
irodalomnak, illetve a magyar és horvát közös irodalmi emlékezetnek szentelte.
Sokat megtudhatunk belőle a közel ezeréves közös múltunkról is?