Két fiatal testvér Európába próbál menekülni lebombázott, elpusztított
hazájából. Ám már az út elején elveszítik egymást, így egyedül kénytelenek
boldogulni telefon nélkül, térkép nélkül, kapcsolatok nélkül egy számukra
ismeretlen világban. Az olvasó kettejük váltakozó nézőpontjából követi végig
szövevényes és fájdalmas utazásukat a hatalmas és befogadhatatlan, gépezetként
működő Európában. Az egyedüli, ami ezzel a gépezettel szemben áll, az a
problémává, statisztikai adattá degradált, sebezhető emberi test. Sindelka nem
moralizál, nem nevez meg felelősöket - regényének ereje épp az a fájdalmas
szenvtelenség, amelynek révén zsigereinkben érezhetjük napjaink egyik
legmeghatározóbb világjelenségét. Ahogy egy interjúban fogalmazott: Olyan
emberekről akartam írni, akik a teljes megsemmisítéssel, a teljes
elszigeteltséggel néztek szembe. Ez a könyv emberekről szól, nem menekültekről.