Filológiai és szövegkritikai vizsgálódások Babits Mihály 1916 és 1920 között
keletkezett versei kapcsán Szerző: Szénási Zoltán Universitas Kiadó, 2023 A mű
alapvető célkitűzése az, hogy a tudományos szövegkiadás elméleti és gyakorlati
lehetőségeit vizsgálja. Az ekképpen koncipiált kutatásnak két alapvető iránya
határozható meg: egyrészt szemléltetni kívánja, hogy a filológia új teoretikus
felismerései milyen új látás- és megközelítési módokat kínálnak a szöveggondozói
gyakorlat számára; másrészt konkrét anyagon, Babits Mihály 1916?1920 között
keletkezett versein, fogalmazványain és töredékein törekszik bemutatni, hogy a
kéziratos hagyatékot és a költő életében publikált műveket feldolgozó
textológiai tevékenység milyen új értelmezői felismerésekhez vezethet. A
tudományos szövegkiadás ugyanis alapvetően gyakorlatorientált tudományos
tevékenység, melyet sokkal inkább meghatároz az, hogy az adott mű, életmű melyik
irodalomtörténeti periódusban keletkezett, illetve hogy milyen kéz- vagy
gépiratos és nyomtatott hagyaték áll a sajtó alá rendező rendelkezésére, mégis a
szövegkiadói praxisra is jelentős hatást gyakoroltak a 80-as, 90-es évek
textológiai és metafilológiai elméletei, melyek ? amellett hogy párhuzamosak
voltak a posztmodern szövegelméletekkel ? saját teoretikus reflexióikat a
strukturalizmusból és a posztstrukturalizmusból vezették le, új szemléletmódot
és módszert kínáltak a tudományos szövegkiadások számára is. A genetikus
szövegkiadás azonban már a 80-as években olyan kérdéseket is felvetett, amelyre
a számítógép és az online (hálózati) szövegkiadások adták meg a lehetséges
válaszokat. A tanulmányok első csoportja a kurrens nemzetközi filológiai és
textológiai szakirodalom magyarországi recepcióját, és annak gyakorlati
megvalósulásait vizsgálja. Az elmúlt harminc évet áttekintve egy olyan elméleti
keret felvázolását tűzik ki célul, mely új irányokat mutathat a szöveggondozás
és -kiadás gyakorlata számára is. Az utóbbi évtizedek magyarországi nyomatott
tudományos szövegkiadásai ebből a szempontból összetett képet mutatnak: miközben
a textológiai tevékenységet is meghatározó szövegelméleti és metafilológai
irodalom recepciója gyakorlatilag naprakésznek mondható, a gyakran évtizedekig
elnyúló életműkiadások ehhez képest viszonylag keveset profitáltak a
rendelkezésre álló elméleti belátásokból. Kedvezőbbnek mondható a helyzet a
digitális szövegkiadások esetében, ahol a BIÖP hálózati kritikai kiadásain át az
MTA?DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport elektronikus
kritikai kiadásain keresztül a DigiPhil tartalomszolgáltatásáig több pozitív
példát is említhetünk, melyek a Babits-versek digitális kiadása számára is
mintául szolgálhatnak. A Babits-hagyaték feldolgozásának textológiai gyakorlata
és a kurrens teóriák találkoznak a szöveg materialitásának vizsgálatakor. Az
1910-es évek elejétől jelentősen megváltozik a Babits-hagyaték jellege, a
kéziratos fogalmazványok és a gépiratos tisztázatok száma ugrásszerűen megnő, ez
a korábbi szakaszban alkalmazottakhoz képest új szöveggondozói és -elemző
metódusok (az íráskép módszeres elemzése, a papírhasználat és a költői praxis
összefüggéseinek, valamint a datálással kapcsolatos problematikáknak a
feltárása) használatára kínál lehetőséget. Az anyagi hordozó gyakorlati
szempontokat szem előtt tartó elemzése a kittleri poszt-hermeneutikus
médiumelmélet, különösen a technikai médiumokra, elsősorban pedig az írógépre
vonatkozó történeti és teoretikus megfontolások gyakorlati hasznosíthatóságát
mutatja be. Babits Mihály életműve különösen jó alapanyaggal szolgál a korabeli
új médiumok (mindenekelőtt a film) irodalmi recepciójának vizsgálatához, a
Babits által az 1910-es évek végétől alkalmazott új írástechnika, az
írógéphasználat textológiai szempontból is új kérdéseket vet fel, és mivel
Babits verseiben tematikusan is megjelenítődik, ezért interpretációs szempontént
is alkalmazható. A vonatkozó tanulmány ? reményeim szerint ? Babits életművének
gyakran megkérdőjelezett modernségéhez is adalékokkal szolgálhat. A Teória és
praxis, valamint az Anyagiság és médium címen összefoglalt tanulmányok esetében
a metafilológiai elméletek gyakorlati hasznosíthatóságának vizsgálata áll a
középpontban, míg a többi dolgozat a textológiai praxis kérdéseire és a
műinterpretáció új lehetőségeire esik a hangsúly. A Babits Mihály hagyatékban
maradt verseinek tanulságai című dolgozat összefoglalja a hagyaték történetét, a
hagyatékban maradt, a költő életében kiadatlan versek kiadástörténetét, valamint
számba vetszi a hagyaték jellegéből fakadó sajátos textológiai kérdéseket,
például a háború alatt keletkezett fogalmazványok, töredékek datálását. A magyar
irodalomtörténet-írás Babits-képe meghatározóan a kötetben megjelent művekre
épül, ugyanakkor a kéziratos hagyaték jelentős része Babits halála után Török
Sophie-nak és Illyés Gyulának, majd főként Gál István és Melczer Tibornak
köszönhetően ismertté vált. Ennek ellenére a már ismert és egyelőre ismeretlen
szövegek módszeres vizsgálata több területen módosíthatja a kialakult
Babits-képünket a költő személyes kapcsolattörténetének területén, elsősorban az
Ady Endréhez és a Csinszkához fűződő viszonyát tekintve. Különösen érdekes és a
szakmai közönség számára is lényegében ismeretlen szövegegyüttes a Szabó Lőrinc
által megőrzött, 1920 őszére datálható pikáns költői verseny Tóth Árpádtól,
Komjáthy Aladártól és Babitstól származó kéziratanyaga, melynek ismertetésére és
értelmezésére szintén sor került. A Szöveggenezis és disszemináció című blokk
tanulmányai Babits 1916 és 1920 között keletkezett jelentős verseinek
értelmezését végzik el, megválaszolva azt az alapvető kérdést, hogy a korábban
tárgyalt teoretikus kérdésfeltevések hogyan járulhatnak hozzá a műinterpretáció
és a szövegkiadói gyakorlat frissítéséhez. A blokk első két tanulmánya a
genetikus kritika kínálta lehetőségeket vizsgálja a kéziratos hagyaték
fogalmazványain, Babits Mihály kéziratos hagyatéka ugyanis ? ahogy ezt már
Kelevéz Ágnes A keletkező szöveg esztétikája című könyve és Babits szépprózai
műveinek kritikai kiadása is igazolta ? mindenképpen alkalmas arra, hogy a
költői szövegkorpusz feldolgozása során a genetikus szövegkritika módszertani
ajánlatait megfontoljuk és alkalmazzuk. A Húsvét előtt előtt című tanulmány
ugyanebből a szempontból vizsgálja Babits legismertebb háborús versének
szöveggenezisét, valamint az azzal nagyjából egy időben keletkezett, jórészt
töredékben maradt, publikálatlan verseket, kifejezetten azzal céllal, hogy
rámutasson a Babits-versek kritikai kiadásának kronologikus elvet követő sajtó
alá rendezői gyakorlatának pozitívumaira. Más irányú megközelítési módot kínál a
modern szépirodalmi szövegek vizsgálata számára a könyvtörténetre és -recepcióra
fókuszáló történeti könyvészet. A Fortissimo és a Szíttál-e lassú mérgeket?
kapcsán két külön tanulmány foglalkozik annak bemutatásával, hogy a versek
kiadástörténete, a művek változó kontextusai hogyan határozzák meg azok
recepcióját és értelmezését. A vizsgálódás ezúttal két irányban is termékenynek
bizonyult: egyrészt elméleti szempontból a történeti könyvészet
kontextus-fogalmát alapul véve tesz javaslatot George Bornstein vonatkozó
koncepciójának korrekciójára; másrészt az így kifejtett megközelítési mód
teoretikus alapot és új szempontokat adhat a hazai kritikai kiadásban egyre
nagyobb teret nyerő recepciótörténeti áttekintéseknek is. Végezetül az utolsó
nagy szövegegység tanulmányai az 1920-ban kiadott, a megelőző négy év
verstermésének jelentős részét tartalmazó Nyugtalanság völgye kötetet vizsgálják
három különböző szempontból. Egyrészt a kötet kiadástörténetét tekintik át, majd
a Babits-recepcióban már többször tárgyalt kötetkompozíciós elvekből kiindulva
elemzik a Nyugtalanság völgye kötetszerkezetét, végül a hagyatékban maradt,
műegésznek tekinthető versek kapcsán feltérképezik a kötet teljes potenciális
szövegbázisát. A Nyugtalanság völgye című kötet értelemzésének legjelentősebb
eredménye az a felismerés, mely szerint az egyes versekben megfigyelhető inter-
és intratextuális kapcsolatok mellett a kötet az Isteni színjáték struktúráját
másolja, azonban nem a Commediában megvalósuló hármas szerkezetet építi fel,
hanem egy 2x3-as kompozíciót. Ebből következően az Isteni színjáték adja meg azt
a narratív keretet a versek mögötti életrajzi vonatkozásoknak és a kortársi
recepció által is érzékelt, felerősödő szubjektivitásnak, mely a szövegek
keletkezésének időszakát, Babits életének 1920-at megelőző öt évét
pokoljárásként és a megtisztulás iránti vágyakozásként teszi elbeszélhetővé. A
kötetkompozíció és a kéziratos hagyatékban maradt versek vizsgálata a Babits
rendkívül tudatos alkotói módszerére vonatkozó korábbi felismeréseket is
megerősíti. A kötet adatai: Formátum: 145 x 250 x 21 mm Kötés: puhatáblás
Megjelenés éve: 2023 Terjedelem: 378 oldal Tartalomjegyzék: TARTALOM Teória és
praxis A szövegkiadás elmélete és gyakorlata Magyarországon ? az elmúlt harminc
év Periféria és autoritás ? néhány elméleti megfontolás Digitális átalakítás. A
tudományos szövegkiadás lehetőségei a weben Takart vérzés Babits Mihály
hagyatékban maradt verseinek tanulságai Ady és Csinszka vonzásában Tannhäuserék
a Veneziában. Egy frivol költői játék dokumentumai Szabó Lőrinc hagyatékából
Anyagiság és médium ?Hogyan is, hogyan is lehet ez papirosból!?. Az irodalmi
szöveg materiális és mediális meghatározottsága Babits és az írógép. Az irodalom
médiumtörténetének összefüggésében Szöveggenezis és disszemináció Mire jó a
genetikus kritika? Válaszkísérletek a Babits-filológia felől A Húsvét előtt
előtt. Babits Mihály legismertebb háborúellenes versének keletkezéstörténete és
a koronologia elve a kritikai kiadásban Az irodalmi szöveg instabilitása és a
műalkotás változó kontextusai. Babits Fortissimójáról Politikai modernizációs
kísérletek kudarcának költői konzekvenciái Babits Mihály Szíttál-e lassú
mérgeket? című versében ?Titkos fejlődés valami új felé, aminek jönni kell? A
Nyugtalanság völgye kiadástörténete Intertextuális kapcsolatok és szerkezeti
párhuzamok Babits Mihály Nyugtalanság völgye című kötete és Dante Isteni
színjátéka között A Nyugtalanság völgye kötet összeállításának szövegbázisa
Névmutató