Szerző: Francis Fukuyama Európa Könyvkiadó, 2022 Francis Fukuyama világméretű
vitát kavart 1992-ben megjelent, A történelem vége és az utolsó ember című
könyvével: szociológusok, újságírók, politikusok próbálják cáfolni azóta is -
hol felszínes érvekkel, hol komolyabb elemzésekkel - azt az alaptételét, hogy az
emberiség történelmi fejlődése a végéhez ért, mert a liberális kapitalizmusnak
nincs és a jövőben sem lehet reális alternatívája. Az amerikai társadalomkutató
1995-ben megjelent újabb tanulmányában, a Bizalom-ban immár a történelem után
kialakuló gazdasági világrendet elemezte, s olyan kérdésre kereste a választ,
amely az új demokráciák számára akkor különösen fontos volt (sőt máig is alig
veszített aktualitásából): a felszínen is könnyen látható statisztikai adatok
mögött milyen rejtett mechanizmusok működnek, amelyek befolyásolják, sőt gyakran
alapvetően meghatározzák egy-egy nemzetgazdaság sikerességét. Más szóval:
ugyanazon politikai rendszer mellett mitől képes gazdasági csodát produkálni az
egyik ország, míg a másik krízisből krízisbe tántorog. Fukuyama szerint a
gazdasági élet elválaszthatatlan a kultúrától: azoktól az irracionális
értékektől, amelyek az erkölcshöz, a közösségi szellemhez, a családhoz, a
valláshoz kötődnek, s ezért a túlnyomórészt érdekekkel és racionális válaszokkal
operáló neoliberális közgazdaságtan csak korlátozott mértékben érvényes rájuk. A
modern társadalmak legfőbb feladata ennélfogva a társadalmi bizalom, a
társadalmi tőke magas szintjének megőrzése vagy megteremtése, mert ennek hiánya
legalább olyan mértékben akadályozza a gazdaság fejlődését, mint a fizikai tőke
szűkössége. Fukuyamának ez a nagyívű, a világ számos sikeres avagy küszködő
nemzetgazdaságát aprólékosan elemző tanulmánya meggyőző kísérlet a liberális és
a konzervatív eszmerendszer szintézisére. A kötet adatai: Kötés: kartonált
Megjelenés éve: 2022 Terjedelem: 635 oldal