Szerző: Nádas Péter Jelenkor Kiadó, 2022 Meglepetés, nem várt ajándék Nádas
Péter új regénye. Meghökkentő történetszövésével, sűrűn váltakozó regiszterekben
áradó nyelvén egy vízparti település hétköznapi világát tárja elénk. A
Rémtörténetek hősei a falu élőképének karakterisztikus alakjai: gazdák és
napszámosok, katolikus pap és a református lelkész, egy szellemileg sérült
fiatal nő, aki többszörös leányanya, és apja a községi pásztor, a tanító és egy
hetven éve megesett öregasszony, aki azóta sem szerezte vissza a becsületét, egy
ördögtől megszállott péksegéd és egy lenyűgöző diáklány, kitelepített
arisztokraták és nyaraló úriasszonyok. Micsoda figurák és jellemek, valamennyien
a jóságukba és a gonoszságukba merülve. Nem beszélve a kísértő szellemekről. A
néhány napot átfogó cselekményben az elesettség, kiszolgáltatottság, függőség és
az erőszak újabb és újabb változatait ismerjük meg, amelyeket a szenvedők a
saját egyetlen életükként érzékelnek. Céline és Móricz, Csehov és Borbély
Szilárd, Csalog Zsolt és Tompa Andrea világához kapcsolódó univerzumban járunk,
ahol a nyelv a beszédképtelenséggel érintkezik, ahol nemcsak a nyers önérdek és
az ösztönös önzetlenség tör utat magának, hanem kaotikus és démonikus erők
sodorják ismeretlen irányokba a szereplőket és az eseményeket. Az elbeszélés
látszólag ráérősen, egyre újabb helyszíneket és szereplőket felvonultatva,
széles ívekben kanyarog, miközben ellenállhatatlanul sodródunk a közös balvégzet
felé. Úgy beszéltek róla az asszonyok, úgy cifrálták, mintha tisztességes apai
neve nem lenne ennek a Teréznek, a Szipirtyó Teréznek, a Banya Teréznek, amiből
lassan Bánya lett. Bánya Teréz. Az ő drágalátos szülőhelyén, ahol mink is
megszülettünk, vagy kinn a határban, a mezőn, az erdőn, a málnásban, a pajták
között a szérűn közvetlenül a temetődomb alatt, mert az örökös nyárutói
tűzveszély miatt a pajták, rosseb tudja, mióta, künn álltak a végen, és amint
hordták be a szénát és a szalmát, nehogy már valaki tüzet rakjon, kárt ne
tegyen, vagy a termésből ne capcaráljon magának, a pajtát mezőőr vigyázta, de
másutt is, ahová csak mentünk, mindenütt, az ártéri erdőkben, ahol együtt
szedték az asszonyok a csiperkét, nehogy a másiknak több jusson belőle, és az
egészet magának leszedje, ők is lássák, miként szedi, mennyit talál a másik, és
akkor én mért nem találom, a legelőn, a sok buzgárnál és a közeli szőlőkben a
gyümölcsfák között bizony elhagyták a rendes családnevét, mikor róla vagy neki
beszéltek, bizony beszélték, nevették, de úgy elhagyták ám, úgy szájaltak róla,
úgy emlegették, mintha nem tudnák többé, azonos családnevet visel egy igen híres
nagy családdal, s akkor azért vigyázzanak ám, hogy mit beszélnek. A kötet
adatai: Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2022 Terjedelem: 464 oldal