Szerző: Horkay Hörcher Ferenc Gondolat Kiadó, 2013 A felvilágosodás koráról még
ma is sokan gondolják azt, hogy pusztán az ész unalmas uralma, netán rémuralma
jellemezte. Keveseknek jut eszébe, hogy a 18. század a társas együtt-lét
százada, s egyben az érzelmek újrafelfedezésének kora. Sokan elfelejtik, milyen
páratlan intellektuális izgalmakat hozott: újabb teológiai csatározásokat, a
regény műfajának diadalát, az olasz opera újabb hódító útját, a Louvre művészeti
központtá alakulását, s társadalmilag a városi polgárság erőteljes kulturális
offenzíváját. Chardin, Mozart, Defoe, Doctor Johnson kora ez, amikor Európa
szerte kiállító- és koncerttermek nyílnak, s könyvtárak, múzeumok, színházak,
operák válnak mind szélesebb kör számára elérhetővé. De hogyan gondolkodott a
kor mű-vésze, és hogyan az olvasóközönség a művészetről? Ebben a kötetben az
1650-től 1800-ig tartó időszak esztétikai gondolkodásáról olvashat az érdeklődő.
A történet középpontjában az ízlésesztétika gondolkodási sémája áll, ahogy a
versailles-i udvarban testet öltött, majd Anglián át vissza-került a
kontinensre, s még a meg-késett németeket is meghódította. Boileau, Shaftesbury,
Hume, Rousseau, Winckelmann, Kant ? néhány név a korszak azon meghatározó
gondolkodói közül, akiket a könyv röviden bemutat. Valamennyiük gondolkodása
olyannyira eleven, mintha kor-társaink lennének.