Szerző: Fodor András Gondolat Kiadó, 2013 Alkata, sorsa úgy akarta, hogy
földönjáró költő legyen belőle. Fodor András minden ízével a foghatóhoz
kötődött, emberek, lények, tárgyak, helyzetek gazdag bőséggel ragadtak meg
emlékezetében. Onnan vette lírája anyagát. Bármit írt, hézagtalanul simult
mintájára. Micsoda mestere volt nyelvnek, képnek, dallamnak! Amit verseibe tett,
annak teste, súlya, megejtően eleven színe, fénye támadt. Ösztönösen tudta: a
tartalmas részleteiben rögzített világ majd helytáll magáért, lehető
jelentéseivel, sugallataival feltölti a verset. És nem csak kisvilága darabjaira
volt minden pillanatban nyitott. Írói-költői világegyeteme szakadatlanul tágult.
Szenvedélyesen kereste a találkozást új s új tájakkal, emberekkel, élményekkel.
Tapasztalatai gyorsan, közegellenállás nélkül öltöttek versalakot keze alatt. De
otthonos volt a szellem égtájain is, hihetetlenül jártas a társművészetekben,
zenében, festészetben, nem voltak vakfoltjai. Életművének valószínűtlenül tágas
tere van. Vissza-visszatérünk hozzá: nem lehet meglenni nélküle. (Lator László)
A kötet adatai: Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2013 Terjedelem: 498 oldal