Szerző: Jan T. Grosz Gondolat Kiadó, 2012 Lengyelország náci megszállása alatt
csaknem ötmillió lengyel veszítette életét. Közülük csaknem 2,5 millió volt a
holokauszt során meggyilkolt zsidók száma. A világ második legnagyobb zsidó
közösségének kilencven százaléka semmisült meg. Ám a lengyelországi zsidókat és
nem-zsidókat egyaránt sújtó tragédia ellenére az antiszemita erőszak a háború
végeztével sem szűnt meg. A lengyel otthonukba visszatérő holokauszt-túlélőknek
ellenséges érzülettel kellett szembenézniük, s ebbe beletartoztak a
szomszédjaiktól elszenvedett gyilkos merényletek is. A huszadik századi Európa
legvéresebb békeidőbeli pogromjára a háború befejezése után egy évvel, Kielcében
került sor. Jan T. Gross munkája részletesen rekonstruálja az események menetét
és a rájuk adott lengyel reakciókat, amelyek megpróbálnak választ adni a
kérdésre: miként volt lehetséges antiszemitizmus Lengyelországban a háború után?
Gondolatmenete szerint a háború utáni lengyel antiszemitizmus nem egyszerűen a
háború előtti attitűdök továbbéléséből magyarázhatók; a holokauszt és a
kommunista hatalomátvétel kontextusából egyaránt magyarázható. Az
antiszemitizmus végső soron közös platformjává vált a kommunista rendszernek és
egy olyan társadalomnak, amelynek tagjai közül számosan részt vettek a
gyilkosságok és kifosztás náci hadjáratában. Számukra a zsidó túlélők állandó
szemrehányást jelentette. Czeslaw Milosz szerint a lengyel kommunisták a lengyel
nacionalisták régi álmát teljesítették be: megteremtették az etnikailag tiszta
államot. Több mint fél évszázadon keresztül bűntudat és szégyen övezte
hallgatásba burkolták, hogy mi történt a holokauszt lengyel túlélőivel. A
szenvedéllyel, remek elemző készséggel és könyörtelenül tiszta fejjel megírt
munka végre napvilágra hozza az igazságot. A kötet adatai: Megjelenés éve: 2012
Terjedelem: 300 oldal