Szerző: Nagy András L?Harmattan Kiadó, 2011 ?Az ťárnyjátékŤ igencsak kedvelt
műfaja volt Kierkegaard-nak. Nemcsak Tivoliban ? Koppenhága tarka, dinamikusan
fejlődő szórakoztatónegyedében ? csodálhatta meg ennek különféle változatait,
optikai játékosságát és különös ťmimézisétŤ, de vásári arcélfestőktől,
papírkivágás-készítőktől kezdődően a színházban felbukkanó ťsziluettekigŤ
szemlélhette a ťSchattenspielŤ megannyi fajtáját és sajátosságát. A XIX. század
első felében [?] mind fontosabbá váltak a korszak gondolkodói, művészei számára
a festészetben érzékelhető és visszaadható fény- és árnyviszonyok, különösen
Dánia északi részén, Skagenben, de a Kierkegaard kedvelte Gillelejeében a
tengerparton, vagy akár apja szülőföldjén, Jütlandon. Az árnyékok sajátos
szerepe, viszonyuk a valósághoz, illúziókeltő erejük és forrásukkal való
dinamikus kapcsolatuk folyamatosan foglalkoztatta Kierkegaard-t, olykor éppen
műfajteremtő következményekkel [?] Kierkegaard úgy döntött, hogy rendkívül
jelentős életművének csak egy kis részét hozza létre ťő magaŤ, sokszor nem is a
legizgalmasabb szövegeket, hanem Johannes de silentio, Vigilius Haufniensis
legyen a szerző, vagy éppen Victor Eremita találja a kéziratokat egy
szekreterben, netán Constantin Constantinus fogalmazza meg maradandóan ? ő csak
szerkesztett, kiadott, kommentált, korrigált. A sor nemcsak folytatható, de
éppenséggel folytatandó is, mert akkor értjük meg, hogy Kierkegaard nem pusztán
szövegeivel teremtett egészen egyedülálló jelentőségű életművet a XIX. század
első felének irodalom- és eszmetörténetében,de alkotásmódjával is: nevekkel,
maszkokkal, inkognitókkal, szerepekkel ? félrevezetésekkel és játékokkal.? A
kötet adatai: Megjelenés éve: 2011 Terjedelem: 206 oldal