Szerző: Hódosy Annamária Gondolat Kiadó, 2004 Hódosy Annamária annak a fiatal
irodalmárnemzedéknek jeles képviselője, amely - most már bátran állíthatjuk -
megújította a magyar irodalomtudományos beszédet. A szegedi szerző második
könyvében Shakespeare úgynevezett metaszonettjeit - veszi merőben új szempontok
alapján - vizsgálat alá. Hódosy Annamária értelmezésében a versek egyik legfőbb
jellemzője, hogy saját magukról szólnak, ezért nevezi őket metaszonetteknek. E
művek kapcsán mindezidáig vagy az volt a fő kérdés, miféle valós figurákra és
eseményekre utal a szöveg, vagy az, hogy miként fogalmazódnak meg
stilisztikailag a szokványos témák. Ez a kötet viszont arra kérdez rá, miről is
van egyáltalán szó ha a megnyilatkozások mikéntjét egy előfeltételezett jelentés
puszta formája helyett jelentésalkotó elemnek tekintjük. Ha kitüntetett
figyelmet fordítunk a holt vagy elfeledett jelentésű, illetve szakmai metaforák
értelmezési lehetőségeire, kiderül, hogy nem pusztán a szerelem, a szépség, a
mulandóság, a világi hívságok hiábavalósága, hanem a szonett fogalma, a
költészet, sőt az írás, annak anyaga, a nyelv médiuma, örökölt formái és
konvenciói, az igazsághoz és a társadalmi rendhez való viszonya is domináns
shakespeare-i szonett-téma. A kötet adatai: Kötés: puhafedél Kiadási év: 2004
Terjedelem: 225 oldal