Szerző: Csicsmann László Dialóg Campus Kiadó, 2008 A könyv betekintést nyújt az
elmúlt évszázad legviharosabb régiójának politikai folyamataiba. A szerző
részben helyszíni kutatásain alapuló munka bemutatja a mai közel-keleti és
észak-afrikai országok politikai berendezkedését, illetve választ kíván adni
arra a kérdésre, hogy az 1990-es években világméretűvé váló demokratizálódási
hullám miért kerülte el a térséget, és milyen esélyei vannak a
Bush-adminisztráció által meghirdetett közel-keleti demokrácia-exportnak. Külön
fejezet szól a neokonzervatív amerikai külpolitikának a Közel-Kelet demokratikus
átalakítását zászlajára tűző kísérletéről. A kötet elsősorban a demokratizálódás
belső feltételrendszerével foglalkozik, és megkísérli összefoglalni a 20
vizsgált ország politikai fejlődése közötti hasonlóságokat és különbségeket.
Kitér a karizmatikus vezetőkre, akik évtizedeken át emberek millióit
mozgósították az utcákon. A kötet adatai: Megjelenés éve: 2008 Méret: B/5
Terjedelem: 174 oldal Kötés: keménytáblás A szerző gondolatai a könyvéről: A
Közel-Kelet és Észak-Afrika napjaink világpolitikájának legviharosabb
térségeként került be a köztudatba, különösen a 2001. szeptember 11-i
terrortámadás hatására. Ahmedinedzsád iráni elnök Holocaust-tagadó kijelentései,
az iraki robbantásos merényletek és az izraeli-palesztín konfliktus mindennapjai
felborzolják a kedélyeket a nyugati világban. George W. Bush elnök 2001-ben a
közel-keleti problémák megoldásaként a régió demokratikus átrendezését
szorgalmazta. E könyv a nemzetközi kapcsolatok eszköztárának segítségével mutat
rá az amerikai külpolitikának az iszlámmal és a Közel-Kelettel kapcsolatos
egysíkú, téves felfogására. Csicsmann László A könyvről írták: Exportálható-e a
demokrácia? Olvassa el könyvajánló cikkünket - megjelent a Könyves Extra
magazinban. Táblázatok és ábrák jegyzéke 9 Előszó 11 Bevezetés 13 I. A liberális
demokrácia és ellentéte 19 1. A nyugati típusú demokrácia fogalma és
fejlődéstörténete 19 1.1. Az athéni demokrácia jellegzetességei 20 1.2. A modern
demokrácia fogalma 21 1.2.1. A minimalista vagy procedurális demokráciafelfogás
24 1.2.2. A Dahl-féle poliarchia fogalma 25 1.2.3. A szubsztantív
demokráciaértelmezés 26 1.2.4. Eredményközpontú demokráciafelfogás 29 1.2.5.
Merkel demokráciaelmélete 30 1.3. Az autoritárius rendszerek típusai 31 1.4.
Határesetek: ?féldiktatúrák? és ?féldemokráciák? 36 2. A demokrácia és a
demokratizálódás dilemmái 40 2.1. A gazdasági fejlődés és a demokrácia
kapcsolata 40 2.2. A liberális demokrácia univerzalizmusa? 44 2.2.1. Az
illiberális demokrácia koncepciója 46 2.2.2. Az ázsiai értékek: a ?fejlesztő?
állam elmélete 49 2.3. A demokratikus béke 51 3. A demokratikus átmenet és a
konszolidáció elmélete 55 3.1. A demokratizálódás három hulláma 55 3.2. A
demokratikus átmenet típusai és módjai 58 3.2.1. A demokratikus átmenet típusai
59 3.2.2. A demokratikus átmenet módjai 61 3.3. A demokrácia előfeltételei 63
3.4. A demokratizálódás kontingenciaelmélete 66 3.5. A demokratikus
konszolidáció 66 4. Következtetések, tézisek 68 II. A demokratizáció belső
kontextusa a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 71 1. A közel-keleti régió
kivételessége? 71 2. Demokratikus hagyományok a Közel-Keleten 76 2.1. Libanon: a
felekezeti állam modellje 78 2.2. Törökország: a hadsereg mint a demokrácia
védelmezője 82 3. Az iszlám és a demokrácia kompatibilitásának kérdése 86 3.1.
Az orientalista diskurzus és következményei 86 3.2. Isteni szuverenitás versus
népszuverenitás 92 3.3. Az importált államiság következményei 96 3.4. Az
importált ideológiák és a muszlim politikai elit 100 3.5. A közel-keleti
politikai gondolkodás evolúciója: az iszlám modernizmus a XIX?XX. században 104
3.6. A liberális iszlám és kritikája 107 3.7. Az iszlám demokrácia felé? 118 4.
Az állam és a társadalom viszonya a Közel-Keleten: a neopatriarchális viszony
119 5. A közel-keleti államok politikai gazdaságtana 123 5.1. A modernizáció
három következménye a Közel-Keleten 123 5.1.1. A demográfiai átmenet 123 5.1.2.
Szegénység 128 5.1.3. Tudásdeficit a Közel-Keleten 133 5.2. A járadékgazdaság
136 5.3. Gazdasági válság és demokratizáció 140 6. Intézményi struktúra a
Közel-Keleten és Észak-Afrikában 144 6.1. A fegyveres erők politikai szerepe 144
6.2. Politikai pártok a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 151 6.3. Választási
rendszerek és választott intézmények 157 7. Karizmatikus vezetők és uralkodó
családok 160 8. Pozitív trendek a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 165 8.1. Az
új közel-keleti ?média? és az információrobbanás 165 8.2. Civil társadalom a
Közel-Keleten és Észak-Afrikában 168 III. Az iszlám neofundamentalizmus
ideológiája és a demokráciával való összeegyeztethetőségének kérdése 175 1. Az
iszlám neofundamentalizmus demokráciaértelmezése 175 2. Az iszlám
neofundamentalizmus, avagy az ?eltérített demokrácia? modellje 185 2.1. Az
iszlamisták mint illegális ellenzéki szereplők 186 2.1.1. Algéria 186 2.1.2.
Egyiptom 190 2.2. Az iszlamisták mint legális ellenzéki szereplők 193 2.2.1. A
Hezbolláh: terrorista mozgalomból politikai párt 194 2.3. Iszlamisták a
hatalomban 196 2.3.1. Szudán 196 2.3.2 Irán 199 2.3.3. A Hamász választási
győzelme 201 IV. Kitekintés: A Közel-Kelet és Észak-Afrika demokratizálódásának
külső feltételrendszere 205 1. Az Egyesült Államok mint külső szereplő: a
közel-keleti demokráciadominó sikere? 205 1.1. A hidegháborús évtizedek 206 1.2.
Demokráciaterjesztés a berlini fal leomlását követően: a történelem vége? 207
1.3. Demokráciaterjesztés az algériai válságot követően 209 1.3.1. Segélyezés az
amerikai külpolitika gyakorlatában 210 1.3.2. Gazdasági és politikai szankciók
211 2. 2001. szeptember 11.: rezsimváltás és demokráciadominó? 214 2.1. Reformok
és reformjavaslatok a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 2001 szeptembere óta 215
2.2. Az iraki szabadság hadművelettől a tágabb közel-keleti kezdeményezésig 216
V. Esettanulmány: Politikai liberalizáció, mint rezsimtúlélési stratégia: A
Jordán Hasemita Királyság politikai evolúciója az 1989-es politikai reformoktól
napjainkig 219 1. Történelmi előzmények 221 2. A függetlenségtől az 1989-es
politikai?gazdasági válságig 223 3. Politikai liberalizáció 1989-től Huszein
király haláláig 227 3.1. Társadalmi kiegyezés? A Nemzeti Charta 229 4. Politikai
reformok II. Abdalláh uralkodása alatt 232 4.1. II. Abdalláh politikai és
gazdasági reformjainak külső feltételrendszere 232 4.2. A parlamenti választások
elhalasztása és a maani zavargások 235 4.3. A civil társadalom és a média
szerepe Jordániában 237 4.4. Jordánia, mint fejlesztő állam? 240 4.5. A 2007-es
parlamenti választások előszele 242 5. Konklúzió 245 VI. Konklúzió 247
Felhasznált irodalom 253 Névmutató 269