Szerző: Ludmann Mihály L'Harmattan Kiadó, 2020 1921. január 16-án a budapesti
Szabadság téren több tízezer ember jelenlétében felavatták az irredenta
szoborcsoportot. Az irredenta olasz szó, jelentése a meg nem váltott, fel nem
szabadított, amely arra utalt, hogy voltak olyan olasz lakta területek, amelyek
az olasz egyesítés után még más államokhoz tartoztak. Az irredentizmus
kifejezést használták arra a mozgalomra és eszmére, amely a trianoni
békediktátum által idegen államoknak ítélt, történelmileg Magyarországhoz
tartozó területek visszaszerzésére irányult, amelyeken hárommilliónál több
magyar élt kisebbségben. A felavatott szobrok ezért viselték címükként a négy fő
égtáj nevét, így is utalva az elcsatolt területekre. A négy szobrot fél évvel a
diktátum aláírása után állították fel, ezzel is kifejezve azt, hogy a magyar
társadalom elutasította ezt a rákényszerített állapotot, és megfogalmazta azt a
törekvést is, hogy ezen változtatni kell. A szobrokat a kor elismert művészei
készítették, akik még a következő évtizedekben is meghatározó mesterei voltak a
magyar szobrászatnak. A könyv ezért is vállalta fel, hogy nem csak a négy égtáj
szobrát, a két világháború közötti magyar művészeti élet szervezeteit és
működését mutatja be, hanem Kisfaludi Strobl Zsigmond, Pásztor János, Sidló
Ferenc és Szentgyörgyi István élet- és művészi pályáját, valamint jelentős
alkotásaikat is. A kötet adatai: Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2020
Terjedelem: 128 oldal