Szerző: Sándor Iván L?Harmattan Kiadó, 2016 Sándor Iván könyve több nemzedékhez
szól. Azokhoz is, akik még átélték az ötvenhatos forradalmat és szabadságharcot,
és azokhoz a fiatalokhoz is, akik talán semmit sem tudnak róla. Mint a záró
tanulmány tudós szerzője, Gyáni Gábor írja, olyan új nyelvet talált, amely az
átélő emlékeinek, az esszéista gondolati összegezéseinek, az író epikai
teljesítményeinek egysége. Nem csak a múlt, a ma megvilágítására, értelmezésére
is alkalmas ez a mindenki másétól különböző nyelv. Mi volt ötvenhat? Mivé
torzították évtizedekig? Mivé hamisítják a mában? Milyen tisztelettel,
szolidaritással tekintett ránk a nyugati világ ötvenhatban, és hogy tekint ránk
ma? Mivé lettek az eszmények? Mivé lett az ország? Mi várható ? Sándor Iván egy
másik, a közelmúltban megjelent könyvének címével ? ?a jövő árnyékában?? A
forradalom egyik indító eseményéről így emlékezik meg Lipták Béla, egykori
mérnökhallgató, aki a forradalomban való részvétele miatt Amerikába emigrált, 35
nap című könyvében: a Műegyetem október 22-i emlékezetes nagygyűlése után ?mi
elhagytuk a pódiumot, megkértük Nemcsik Bandi vegyészhallgatót, hogy juttassa el
követeléseinket a nyomdába Sándor Ivánhoz, a Jövő Mérnöke szerkesztőjéhez.
Biztosak voltunk benne, hogy Iván megtalálja a módját, hogy másnap reggelre
kinyomtassa a követeléseink listáját? reggel találkoztunk, éppen akkor érkezett
a nyomdából, hóna alatt a lap nagy csomag friss példányával. Követeléseink az
első oldalon voltak olvashatók?? Sándor Iván (1930, Budapest) József Attila-,
Márai Sándor-, Kossuth-díjas író. Megkapta az 56-os emlékérmet és a Nagy
Imre-plakettet. Tizenöt regénye jelent meg, ez a huszonkettedik esszékötete.
Több regényét kiadták német, angol, francia nyelven is. ?Sándor Iván ismételten
kifejezi azt a szilárd meggyőződését, hogy a magyar ötvenhat világpolitikai
fejlemény volt, mivel elsőként és talán mindmáig a legerőteljesebben lázadt fel
a 20. századi totalitarizmusok ellen, és ráadásul úgy tette mindezt, hogy
közösségi (nemzeti és társadalmi) színezetet kölcsönzött saját
akaratnyilvánításának. Ez így valóban a magyar ötvenhat unikális vonása, nem
akad rajta kívül még egy hasonló példa a 20. században, gondoljunk akár a
fasizmusok, akár a bolsevik-kommunista elnyomórendszer elleni fellépésekre. (?)
Meggyőződésem, hogy komoly megfontolást kíván Sándor Iván figyelmeztetése,
miszerint ötvenhat ťigazŤ emlékezete, az őszinte történelmi számvetés és persze
a jelen dolgaiban való jobb eligazodás egyaránt egy új nyelv, egy új beszédmód
megtalálására ösztönöz bennünket. Reméljük, a szerző intelme idővel értő fülekre
talál majd. (Gyáni Gábor)