Szerző: Miru György L?Harmattan Kiadó, 2015 Újkori történelmünk egyik
legjelentősebb fordulata 1848-ban következett be. Az akkori törvényhozók nagy
lépést tettek a modern Magyarország megteremtésére, lendületet adtak a rendiség
helyébe lépő polgári társadalom képződésének és kialakítottak egy korszerű,
parlamentáris politikai intézményrendszert. A fordulat további alkotó munkát
igényelt, amelyet az első népképviseleti országgyűlés és a neki felelős kormány
vállalt magára. Kötetünk az alkotmányos változásokra fókuszál, de nem a
hagyományosan megszokott politika- és alkotmánytörténet, hanem a politikai
nyelvek szempontjából. Ugyanis a történeti korok megértése csak úgy lehetséges,
ha ismerjük azt a nyelvet, fogalomkészletet, bejáratott narratívákat, retorikai
paneleket és közismert toposzokat, amit a kortársak beszéltek, alkalmaztak. A
politikatörténetben ez azt jelenti, hogy a ránk maradt szövegeket eredeti
összefüggéseikben kell értelmeznünk. A tágabb korszak egészét jellemezte a
nyelvújítás, a nyelv fogalmi készletének felfrissítése, kibővítése. Az
1830?1840-es években jelentősen átalakult a politika fogalmi készlete is, ami
nélkülözhetetlen volt a politika megújításához, és átrendeződtek a politikában
érvényesülő nyelvek, beszédmódok is. Kötetünk ezeknek a nyelvi változásoknak
érzékeltetésével nyújt hasznos ismereteket az 1848?49-es események politikai
fordulatairól, Magyarország és a Habsburg Birodalom kapcsolatáról, a kormányzás
megújításáról és a népképviselet érvényesítéséről, illetve az azokról folyó
színvonalas politikai vitákról.