Szerző: Tagányi Zoltán L?Harmattan Kiadó, 2015 A falu- és a földközösség
történetével a történetíráson túl a néprajz és a szociológia is foglalkozott. A
kötet is e tudományágak integrált nézőpontjából vizsgálja ennek genezisét. A
téma iránti érdeklődés a 19. és 20. század elején volt befolyással a szocialista
tanokra. Ekkor az orosz területeken megfigyelhető ?obscsinákat? ősi
képződménynek tartották, amelyek a nyugati tudomány fókuszába is bekerültek, úgy
kezelve ezeket, mint a letűnt ?agrárkommunizmus? maradványai. Ezen a nyomon
haladva a kor Európájában a történetírás művelői mindenütt ősközösségi
faluképződményeket kerestek (pl. a germán Mark) a letűnt történeti időkben. A
szélesebb körű kutatások azonban pont a várakozások ellenkezőjét bizonyították.
Az új eredmények szerint a faluközösség kezdetei a kései római császárkor Gallia
provinciájának villái környékén lelhetők fel, és ezt követően ennek
kiteljesedése a Meroving és Karoling korszakok feudalizmusának idejére tehető. E
falurendszer elterjedt a Rajna és Mosel folyamvidéken, továbbiakban
Németalföldön, majd e területek demográfiai feltöltődése következtében a 12.
századtól Közép-Kelet Európa területe felé nyomult a feudális
?rendszerváltoztatással? karöltve. Ezt a kelet felé haladó migrációt ? a
települési folyamatok e fejezetét, epizódját ? németül ?Ostkolonizationnak?
nevezi a történettudomány. Ennek kibontakozását vizsgálja e kötet Magyarország,
Lengyelország, majd ennek egykori keleti perifériáin, a mai orosz területeket is
figyelembe véve. Fő tanulsága: a föld- és faluközösség a feudalizmus katonai,
monetáris és adóztatási rendszerének egyértelmű következménye, szemben az
ősközösségi, őskommunisztikus elméletek hipotéziseivel, melyek még nemrég is
kísértettek. A szerzőről: Tagányi Zoltán 1940-ben született. Anyja dr. Tholt
Judit, aki a Domanovszky Sándor által kezdeményezett és szerkesztett
nagybirtokmonográfiák egyikének szerzője, amelyet Szekfű Gyula is véleményezett.
A szerző egyetemi tanulmányait az ELTE-BTK néprajz?történelem?régészet szakán
kezdte 1960?62 között, majd 1962-től 1968-ig népköztársasági ösztöndíjjal
folytatta Lódz, Varsó és Poznan egyetemein, majd a poznani Adam Mickiewicz
Egyetem történelem?filozófiai karán 1968-ban a néprajz magisztere címet nyerte
el. 1968?1970 között a prof. Tálasi István ELTE-BTK Tárgyi Néprajzi Tanszékén
tanított, majd 1970-től 2004-ig, nyugdíjazásáig az MTA kötelékében dolgozott,
előbb Wellmann Imre, majd Kulcsár Kálmán irányítása alatt.
Kényszerszociologizálva 1983?1986 között város és településszociológiából
kandidált, és így mint tudományos főmunkatárs az MTA Köztestületének tagja. A
jelen kötetben a szerző azon kutatásait foglalja össze, melyek tematikája már az
egyetem padjaiban is foglalkoztatta, és az iránta való érdeklődés egy életen át
tartott.